Az ötödik hullám – Dexter79

Értékelés:
Fülszöveg: Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán.
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani.

Az előző havi könyvklubos olvasás, a Burok után sikerült megint belenyúlnom egy intelligenciával rendelkező földön"kívüliek" elfoglaljuk az emberek testét, hogy "leigázzuk" őket sztoriba. Ez az ajánlatból nem teljesen derült ki számomra. Nem bánom, hogy ezt a könyvet választottam, felüdülés volt olvasni, mert hiába voltak azonos jegyei, alapvetően teljesen más volt.

Ajánlás lévén nem szeretném lelőni a csattanókat, de több is van belőle a történet során és engem mindegyik kellően megdöbbentett. Alig várom a folytatását a könyvnek, mert bár nem függővéggel lett vége, de nagyon kell a folytatás hozzá.

Van egy lány, aki elveszítette a szeretteit, de van egy célja, hogy megtalálja őket, és van egy fiú, aki megtalálja a lányt, és a lány célja már az övé is lesz. Egy igazi szerelmi szál a romantikus énemnek. A másik oldalon ott van egy fiú, aki szintén elveszített mindenkit, de adnak neki egy célt, amiért harcolhat. Itt jön a képbe a katonaság. Kiképzés, kemény kiképzés, szigorú szabályok, ami tetszik a fiús énemnek :)
Számomra nagyon szimpatikusak voltak a szereplők (tetszett Cassie kitartása, talpraesettsége), még a mellékszereplők is. A könyv váltott szemszögekből volt megírva és nekem ez nagyon bejön.

A könyv megmutatja mennyire erős a testvéri szeretet és a bajtársi kötelék. Azt hogy mennyire lehet erős a lelkiismeret furdalás egy ígéret miatt, amit annak tettünk, akit nagyon szeretünk, és azért hogy ezt betartsuk mindent megteszünk még az életünk árán is, mert ott és akkor az az egyetlen, ami nem tudjuk meddig tart, és nincs mit veszíteni.

Értékelés: 4,5/5

A burok – Dexter79

Úgy fogtam hozzá Stephenie Meyer A burok című könyvének olvasásába, hogy már láttam a belőle készült filmet évekkel ezelőtt. Ebből következik, hogy teljesen tisztában voltam a történettel. Nekem nem volt bajom a filmmel, nem állítom, hogy többször nézhetős, de azért tetszett.
Nagy lendülettel és lelkesedéssel olvastam a könyvet, főleg a Könyvklub előző hónapi Metro 2033 könyve után. Az elején nagyon olvasmányosnak és érdekesnek találtam a történetet, az első 200-300 oldalt nagyon hamar elolvastam, aztán eltelt több, mint 1 hét, amíg egy sort se, valahogy elmúlt az érdeklődés. Persze aztán nekiveselkedtem, de ott nehéz volt átlendülni, talán azért, mert ismertem a történet végét.

Tetszettek a szereplők. Melanie vagánysága, Jared találékonysága, hatékonysága, a kapcsolatuk, ahogy Mel emlékeiben láttuk. Jó volt látni Jeb optimizmusát, kíváncsiságát, óriási hitét, hogy Mel él. Jared gyűlöletét, fájdalmát, hogy Mel nem él, és Jamie reményét, mérhetetlen szeretetét és naivságát, hogy egyből barátságos volt a Vándorral, mert nem tudta utálni a kinézete miatt.

Nekem nem volt bajom a romantikus szállal, bár néha fura volt látni, hogy mennyire küzdenek az "érzéseikkel". Szórakoztató volt olvasni Mel és Vanda "párbeszédét". Jó volt olvasni, hogy Melanie mennyire tiltakozik az Ian-nel való kapcsolat ellen, viccesek voltak az elszörnyedő beszólásai, fenyegetőzései, vagy ahogy Jared-et védte, amikor Vandával csókolózott.
Néha értem Ian és Vanda érzéseit, néha nem. Fura lehet úgy szeretni valakit, hogy mást látsz, mikor ránézel. Talán ilyen lehetett régen az internetes ismerkedés, amikor nem tudod, hogy a másik hogyan néz ki, és abba szeretsz bele, amiket és ahogy ír, bár itt bonyolítja a dolgot, hogy lát valakit, aki nem az aki...

Ez az egész megszálljuk a Földet dolog rém borzasztó. Valószínűleg én is ellenségesen viselkedtem volna a többiek helyében a Vándorral, még úgy is, hogy a történetben szerethető volt már az elejétől fogva, de aki találkozott vele az nem tudhatta. El se tudom képzelni, hogy mit tettem volna, ha az egyik szerettem képében áll elém.
Alapvetően inváziónak nevezném, amit véghezvittek, "megölték" az embereket, ahogy a többi bolygón is elnyomták az élőlényeket, csak ott növények és állatok voltak nem pedig intelligenciával rendelkező lények.
Ez az egész másik bolygóra megyünk terjeszkedni dolog fura, mert nem területet foglaltak el,hanem elvették az életet.