2016. június 22., szerda

Napnak fénye – k_annamaria

Nagyon örültem, hogy a könyv bekerült a közös olvasásokba. Évek óta kívánságlistás. Bár bevallom a csodás borítója miatt került fel.
Nagyon meglepődtem,hogy az általam látogatott két könyvtár egyikében sem beszerezhető.Viszont ezért is jó ez a könyvklub. Költsön kaptam.

A molyon olvasgattam az értékeléseket és ott annyira pozitív a visszajelzés, hogy valószínűleg ezért én többet vártam a történettől.
Adott egy tökéletesen megálmodott posztapokaliptikus világ. Rögtön bele is vágunk a történet közepébe. Háború után háború előtt vagyunk. Kicsit olvastam volna az előzményekről is.Hogyan lett ilyen a világ?
Legmegdöbbentőbb karakter a macska volt számomra. Idegesített. Nem is igazán tudtam őt hova tenni.
Ticca az elején nagyon szimpatikus volt. Olyan kis hebrencs, vagány kis csajszi, de a végére valahogy ellaposodott.
A többi szereplő viszont nagyon jól össze van rakva. Szerethetőek. Még a negatív karaktereket sem lehet utálni,vagy haragudni rájuk.

Azt gondoltam, hogy egy nagyon izgalmas, humoros történetet kapok. Sajnos nem egészen. Nem igazán fogott meg a történet. Maga a történet nagyon jól van megírva, de nekem hiányzott belőle valami. Egy kis plusz, amitől hetek múlva is emlékszem a történetre. Nálam ez a könyv az egyszer olvasós kategória.

2016. június 1., szerda

Az emlékek őre – Veron

Olvasás a Mini-Könyvklub keretében
Már évek óta többször szemeztem a könyvvel (már a film előtt is), csak valahogy mindig elkerültük egymást, mondhatni „majd” címszóval… Most hála az első könyvklubomnak, végre eljutottam az olvasásig.
És határozottan éveztem, gyorsan olvasható, jól érthető ifjúsági könyv ez, amiben azért mégis akad mondanivaló, és az ilyet én határozottan szeretem.
Felveti a kérdést, hogy ki ne szeretne olyan világban élni, ahol nincs éhezés, háború, gyűlölet, erőszak? És az első kérdésnél még nem olyan egyértelmű, hogy mi a válasz (amíg túl nem vagy már pár disztópián, addigra ugye tudjuk…). Hogy cserébe szigorú szabályok vannak? Hááát, mindennek ára van… Hogy mások választják ki helyetted, mi leszel életed hátra lévő részére? Elnézve a szertartást, azért elég gondosan választanak, talán még ügyesebben is, mint ahogy 14-18 évesek választanak maguknak. Én pl. ennyit még feladnék a „szép (új) világért”.
Csak az a baj, hogy ennél mélyebb dolgokat is fel kéne adni érte, és a szeretet, szerelem, család már nem biztos hogy ennyire megéri (ez engem sokkal rosszabbul érint, mint hogy mások döntik el, mi legyek). A szigorú népesség-szabályozás, meg az elbocsátás lényege meg aztán végképp világossá teszi, mi is itt a helyzet…
Szerintem bár nem tökéletes könyv, mégis ideális lehet ifjúsági regénynek, gondolkodásra, megkérdőjelezésre és átértékelésre-késztetésre ideális lehet, akár monumentálisabb olvasmányok előtti állomásként is. És a mai vértől és egyéb testnedvektől csöpögő világban nem hiszem, hogy túl durva lenne az ifjúságnak (gyorsabban nőnek fel, mint hisszük vagy ahogy szeretnénk sajnos :( )
Azért felnőttként is élvezhető, és bizonyos dolgokra úgysem lehet elégszer emlékezni :)

Egyéb megjegyzések:
különösen tetszett amúgy, ahogy a szövegből kikönyököl a genetika :)
utólag kicsit csalódott vagyok, mert volt egy konkrét elgondolásom a végéről, ami az azóta olvasott megjegyzések alapján téves… pedig nekem úgy jobban tetszett volna, na… azért még folytatom, de így talán kicsit később…