2016. november 27., vasárnap

Gyilkosság Mezopotámiában – k_annamaria

Szerintem kétféle ember létezik. Aki szereti Agatha Christie-t és a ki nem. Én az első csoportban tartozom. Viszonylag későn ismerkedtem meg AC műveivel. Viszont élénken él benne ma is az első könyvének élménye. Még most is  A Bertram Szálló a kedvencem.

Agatha Christie összes könyve jó. Ezt minden túlzás nélkül merem állítani.Mindig zseniális karakterekkel dolgozik. Nekem olvasás közben folyamatosan jár az agyam, hogy ki is lehet a gyilkos, de még soha nem sikerült elsőre kitalálnom. Christie nem szereti az egyértelmű dolgokat.

A Gyilkosság Mezopotámiában ismét egy olyan különös bűntényt dolgoz fel, ahol Poirot a közelben van. Poirot nem a kedvenc karakterem. Viszont ennél a könyvnél kezdem megszeretni ezt a figurát. Itt már nem zavart annyira piperkőc stílusa.
Itt is sok szereplő van mint az írónő összes könyvében. Én nagyon szeretem, hogy ennyi szereplővel dolgozik.
Tetszik a helyszín választása. Érdekes volt az ásatásokról, régészek munkájáról olvasni Amy Leatheran nővér hát nekem Ő nem lett kedvencem sokadik újra olvasás után sem. Egyszerűen idegesített a stílusa. Ha ki kellene egy karaktert emelnem akkor az dr. Reilly lennet, akinek ironikus humora és jó megérzései gyakran úgy tapintanak a megoldásra, hogy még Poirot-nak sem tűnik fel.
Én kifejezetten szeretem a lezárásokat. Poirot-nak mindig nagy közönségre van szüksége. Szereti lenyűgözni az embereket, ezért mindenkinek a szájába adja a megoldást.
Mivel már többször is olvastam a könyvet, így nem volt titok a gyilkos kiléte, de persze ez semmit nem von le az olvasás élményéből.
Mindent összevetve tehát: nagyon jó kis történet, szerintem kellően fordulatos. Ez az egyik kedvencem az írónőtől.

1 megjegyzés:

  1. Én még nem hallottam olyan emberről, aki ne szeretné Agatha Christie regényeit. Csak olyanról, aki még nem olvasott közülük egyet se. :)

    VálaszTörlés