Érdekes világ sárkányokkal, akik ember alakot öltenek, az embertest minden előnyével és hátrányával együtt. Számomra ez volt a történet legérdekesebb (sajnos nem túlságosan bőven kifejtett) témája: A sárkányok ebben az alakban hirtelen sokkal mélyebb (emberi) érzelmeket képesek felfogni/átérezni, ennek következtében komolyan edzik magukat arra, hogy ezek az érzelmek ne befolyásolják őket. Vajon ez azt jelenti, hogy a sárkányok kevésbé képesek az érzelmekre? Vagy az újdonságérzet miatt sokkal élesebben érzékelnek az emberi alakban? Ez a furcsa kettősség végigkíséri az egész könyvet és a végén se ad kielégítő magyarázatot, sőt inkább még jobban összekavart.
További érdekesség a sárkányok kultúrája, ami a jelek szerint egyszerre primitívebb (vadász-áldozat alapú gondolkodás) és fejlettebb (quig technológia) az emberekénél. Kimondottan tetszett ahogy az író teleszőtte sárkány-kifejezésekkel a történetet (amit persze macerás volt a könyv végéből kikeresni), nagyban növelte a különböző kultúrák különbségeit.
Egy dolog nagyon zavart a világban: a félsárkányok különleges képessége. A szüleik tekintetében semmi magyarázat nincs arra, hogy a félvéreknek bármi képessége legyen (azon felül, hogy fúj de csúnya szörnyeteg mind), viszont se a szereplők, se a történet nem ad magyarázatot, de még csak meg se kérdőjelezi ezt. Erre plusz egy lapáttal rátesz a főhős képessége -Mentális kapcsolat csak és kizárólag az összes többi félvérrel-, ami még kevésbé logikus ebben a világban (annak ellenére, hogy iszonyatosan hasznos a főhős számára – illetve hasznos eszközzé teszi őt az elkövetkező konfliktusokban)
A történet maga nem volt rossz, habár sok helyen elég kiszámítható volt, azért volt pár izgalmas fordulat benne. Kicsit sajnáltam, hogy a karakterek mind egyértelmű jó-rossz besorolást kaptak első megjelenésük idején és végig eszerint viselkedtek…
A főhős, Seraphina kicsit túllihegte a különcségét, néha már nagyon idegesítő volt, hogy mindenre úgy reagált, hogy "nem tehetem mert szörnyeteg vagyok és mi van ha kiderül"(véleményem szerint egy normális társadalomban pont ilyen viselkedéssel hívta volna fel magára a figyelmet). A szerelmi szálnak is ez a folyamatos szenvedés tett be (számomra).
Kedvencem Orma volt, aki sárkány mivoltja ellenére, talán a legésszerűbb (talán ez nem annyira meglepő) és empatikusabb (de ez annál inkább!) karakter volt az egész történetben.
Mindent összevetve nagyon érdekes könyv volt, habár az érdekessége inkább a társadalmi/kulturális kérdésekben volt, mint a tényleges történetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése