2017. augusztus 2., szerda

Rengeteg – Kaosmagier

Az elején kétségekkel indultam neki a könyvnek, de gyorsan beszippantott a történet.

Nagyon tetszett ahogy a világ fantasy elemei és a lengyel (?) mesékből, mondákból nyert elemek. A végeredmény nagyon különleges lett: egy mesés elemekből felépítet fantasy világ, ami egyszerre volt megfoghatatlan és logikus. Eleinte nem tetszett, hogy a varázslatot egyszerű "bármi, amit szeretnél" varázsigékre építette, ahol az akarás fontosabb volt, mint az ige maga, de a történet során ez is jelentőséget nyert és a vége felé egészen megtetszett a varázsigék csavarásának, kötögetésének művészete :D Sokat gondolkodtam a varázslat nyelvén, illetve, hogy szándékos volt, hogy a "Szarkan" annyira hasonlít a "Sárkányra", vagy csak véletlen egybeesés (esetleg lengyel-magyar névrokonság? - sajnos nem)

Érdekes módon a karakterek nem nagyon tetszettek, túlságosan is ki volt domborítva a személyiségük, eltúlozva a viselkedésük. A két főhőstől már a könyv elején is falra másztam volna, annyira idegesítően egy-egy személyiségvonásra voltak kihegyezve. A végére megszoktam (illetve elsodort a történet), de ez még a történetbe beépített személyiségfejlődéssel együtt is kicsit túl soknak találtam.

A történet maga érdekes volt, bár kicsit kiszámítható... Kicsit hiányzott a szürke zóna, akit rossznak kategorizáltak az elején arról bizony tuti mindig kiderült, hogy rossz is volt. Bár a mesebeli (kicsit szomorkás de tanulságos) vég kicsit dobott a történeten, összességében nem nagyon szárnyalta túl a standard daliás-parasztból-lett-hős-megmenti-a-világot történetszálat. Egyébként ha már itt tartunk, az kimondottan zavart a főhősben, hogy nulla tudással/tapasztalattal csak úgy tudta a varázslatokat, és a történet alatt semmi igazi baleset nem sült ki a kísérletezgetéseiből. Csodával határos módon mindig talált valamit, amit úgy érzésre átalakított és voila, itt a megoldás a minden problémára! És ha ez nem lenne elég, itt van Kasja az elpusztíthatatlan szuperharcos, aki habár fából van, keményebb mint a legkeményebb fémek és (szintén) természetes kardforgatói képességekre ébredt a Rengetegbeli fogságában.

Összefoglalva nagyon tetszett a könyv, de néhol kicsit túlontúl is ragaszkodott az írónő a kötelező mesebeli elemekhez, ami nagy kár, mert egy kis devianciával sokkal egyedibb és izgalmasabb mű születhetett volna.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése